Amikor megcsörrent a telefon, felvidult kicsit. A srác a filmgyárból ígérte, hogy fog ma csörögni. Véletlenül futottak egyszer össze egy rendezvényen és nagyon megkedvelték egymást. A pasi rendkívül jóképű volt és igencsak szórakoztató. És persze rendkívül foglalt.
Anna most nagyon örült, hogy pont ma beszélhet vele. Nem akart semmi nagyot mondani neki, úgy gondolta, semmi akut dolguk nincs egymással, mindössze jó volt érezni a figyelmét. Amikor letette a telefont, mosolygott és végigdőlt az ágyon. Milyen furán alakult az ismeretségük. Első találkozásukkor Dani nem volt hajlandó beszélni Annával. A lány sokáig nem értette miért, de aztán, ahogy elkezdte megismerni a fiút, rájött, hogy ez egy védekező mechanizmus volt a részéről. Egymás mellett foglaltak helyet a rendezvényen, és mindketten előre unták az előttük álló pár napot. Egy lógás a melóból, nagyjából ezt a fajta hozzáállást determinálják a kötelező képzések. Anna nem is értette mit keres ezen az egész oktatáson, ő nagyon peremterületén mozgott a képi kreatív munkának, de gondolta, kapcsolati tőkéjére igencsak ráfér egy kis frissítés. Belépett a terembe, persze kezdés előtti utolsó pillanatban, és meglátta a terem végében ezt a magas, szőke, jóképű és morcos tekintetű fiút. Odaballagott hozzá és megkérdezte tőle, hogy sza bad-e a mellette lévő hely. A fiú semmit nem szólt, csak flegmán rámutatott a székre. Két napba telt, mire Anna kicsikart belőle egy, az igen/nem-től eltérő választ. Valamiféle feszengés mindig volt a fiúban, amikor Anna faggatta magáról, a lány félt is, hogy nehogy félreértse közvetlenségét. Aztán szépen a helyére kerültek a dolgok a fiú fejében is és rájött, Anna nagyon kedveli őt; ennyiről szól a történet. Mindez tavaly ősszel történt, és lám, már egy éve tartják a kapcsolatot. Dani nem volt egyszerű eset. Vagy személytelenül beszélt párjáról, akivel jóideje együtt voltak már, vagy nem beszélt. A legrosszabb az volt, amikor magyarázkodott. Nem volt rá szükség, Anna jól tudta, hogy semmi joga nincs magyarázatot kérni bármi miatt is, így igénye sem volt rá. Most is, amikor meglátta Dani nevét a telefon kijelzőjén, mosolyogva konstatálta magában, hogy kap majd egy kedves és kielégítő magyarázatot arra, miért is nem tud vele találkozni a férfi. Így ment ez már vagy egy féléve.
– Jó napot Fiatalúr!
– Kezicsókolom! Mivel vagy épp elfoglalva?
– Most zizzentem ki egy kád vízből.
– Istenem, de irigylem ezeket a délutáni merüléseidet…. No figyi,
találkoznunk kellene.
Anna elámult. Ilyet már nagyon rég nem hallott Danitól.
– Hű, hát, ööö, persze. Mindig szívesen találkozom Veled. Mikor? Hol?
– Valami diszkrét helyre gondoltam.
– Hű, ez izgalmasan hangzik…
– Azt a szexista mindenedet. Persze az ötlet, ami megfogalmazódott benned, remek, de nem erről van szó.
– Maga csak azt hiszi, tudja, mi fogalmazódott meg bennem. De nem. Sokkal durvább.
Nevettek ugyan, de Anna érezte, Dani feszült.
– Rendben. Találkozzunk akkor, amint csak lehet.
– Egy óra múlva az Itarno Hotelnél?
– Ott leszek.
– Pusz!
– Szia!
