A felkészítés igazából még hasznosnak is bizonyult. Segített Annának rendbe raknia magát kicsit érzelmileg. Gábor ugyanúgy feltűnt és eltűnt, de a lánynak annyi dolga volt, hogy nem ért rá szomorkodni emiatt. Ahogy tanult és telt az idő, valami megváltozott benne. Ez a változás valószínűleg látványos lehetett, mert tapadtak rá a pasik. Gábor is megjegyezte, hogy kivirult és kérdezgette ennek okáról, de lány mindig sejtelmes mosollyal válaszolt. A férfi azt hitte van valakije, erre ellentámadásba kezdett. Nyíltan flörtölve telefonált, amikor együtt voltak és elmondta, hogy találkozgat mással is. Elmesélte, milyen randikra viszi a másik nőt, majd mindig közölte, hogy egyelőre nem komoly és szólni fog, ha az lesz. Egy alkalommal kiborította Annát ezzel, de a felkészítésen megnyugtatták, hogy ez egy játék és ne reagáljon. Élje ugyanúgy tovább az életét és viruljon csak tovább. Belül engedje el a férfit, ez lesz számára a legjobb védelem. Miután végiggondolta, arra az elhatározásra jutott, hogy megpróbálja betartani a tanácsoltakat, neki is így lesz a legkönnyebb. Nem hívta többé Gábort, ha kereste, vagy munkára korlátozta a beszélgetést, vagy gyorsan lerázta. Észrevette, hogy minél jobban távol tartja magát tőle, annál jobban keresi a másik.
A munka remekül haladt, Daniról viszont nem hallott az Itarno hotelbeli találkozásuk óta. A száma kikapcsolva, a munkahelyén azt mondták, felmondott. A felkészítésen megpróbált kérdezni felőle, de leintették, hogy minden rendben vele, ne érdeklődjön utána a továbbiakban.
Egy nap megkérdezte, randizhat-e mással. Katalin széles vigyorral a fején bőszen bólogatott.
– Persze. Itt az ideje. Ez azt mutatja, hogy nyitott valami újra és sikerül végre elengednie Istváni urat. Nagyon hasznos lenne, több szempontból is. Egyrészt kívülállóként tudja majd kezelni, másrészt maga is megnyugszik kicsit.
– De hát eddig a dühömre apelláltak.
– Már nem szükséges, csak hátráltatná a munkában.
– És mi lesz, ha szerelmes leszek valaki másba és ki akarok szállni?
– A józan belátására lesz bízva a döntés. Ha nem akar segíteni, nem tudjuk erőltetni. De bízom benne, hogy mire az Ön tényleges boldogsága beköszönt, nem is lesz szükség rá, hogy ezen gondolkodjon. Természetesen nem fogjuk kényszeríteni semmire sem. Szóval randizzon csak, érezze jól magát, ha teendője lesz, úgyis azonnal értesítjük. És gondoljon csak bele, ha Istváni úr megtudja, megüti a guta!
Hm, hát innen fúj a szél. Anna azon gondolkodott, vajon Katalin miért gyűlöli ennyire Gábort. Valószínűleg nem személy szerint Gábort utálja, inkább azt a férfitípust, amelyiknek az egyik „jeles” képviselője. De hiszen akkor ő pedig egy áldozat típusú nő! Vagy egész egyszerűen csak végtelenül ostoba. Úgy döntött itt az idő, vége az önsajnálatnak és a szomorkodásnak, pozitív visszacsatolásokra van szüksége. Kérte, hát kapott. Az Univerzum hamar küldött is egy számára alkalmasnak tűnő férfit. Egy barátnője mutatta be őket egymásnak, szinte azonnal egy húron pendültek. Zsombor kedves volt és művelt. Szomorú szemei mélységről és sérülésekről árulkodtak, ennek ellenére remek humorral áldotta meg a Sors. Múzeumba mentek, a férfi széleskörű tájékozottsággal rendelkezett. Anna észre sem vette, hogy milyen gyorsan telik az idő a társaságában. Főztek egymásnak, hasonló volt a zenei ízlésük és mindketten szerettek nagyokat beszélgetni. Zsombor nem tűnt olyan típusúnak, aki ajtóstul ront a házba, bár néha meglapogatta, megérintette Annát, de már túl a harmadik randin sem mutatott abba az irányba semmi, hogy ebből szex lesz. A lány már-már kezdte azt hinni, hogy nem is tetszik a pasinak, amikor az Annánál töltött este során kibújt a szög a zsákból. Zsombor nem heverte ki az előző nő okozta csalódást és egész este erről panaszkodott. Anna rémesen érezte magát és rájött, hogy a férfi, csakúgy, mint ő, próbál felállni. Nem egy fázisban voltak, hiszen ő már nyitott volt valami újra, valami szépre, míg Zsombor még nyalogatta a sebeit és csupán egy támaszra, egy barátra volt szüksége. A harmadik együtt töltött este után, elmenetelét követően Anna úgy döntött, ebbe nem megy bele. Kedvelte a férfit, tetszett is neki, de nem erre volt szüksége.
Egy Férfit akart, aki őrá vágyik. Közben feltűnt az életében egy régi barátja, akivel mindig nagyon szerették egymást, de nem voltak szerelmesek. Elkezdett vele találkozgatni és élvezte a társaságát. Jókat szövegeltek, nézték a csillagokat. Együtt főztek, és elkezdtek megtanulni együtt aludni. Az együtt alvás sarkalatos pont volt Anna életében. Úgy tartotta, hogy nem ismered a másikat, amíg nem aludtál vele. Sokmindent elárul valakiről, hogyan alszik együtt valakivel. Anna szerette nézni a másikat álmában, szeretett arra ébredni, hogy valaki nézi őt álmában. Érezni, ahogy a másik átöleli, magához húzza. Figyelni, hogy mocorog, lélegzik, mennyit mozgolódik az éjszaka során. Látni, hogyan ébred, mennyi idő kell, hogy magához térjen reggel. Atival nem volt egyszerű feladat együtt pihenni. Ontotta magából a meleget, ráadásul egész éjjel forgolódott, nyüzsgött. Az első közös éjjelükön egyikük sem aludt egy percet sem. Az elejétől kezdve vonzódtak egymáshoz, de csak sokadjára került sor a szexre. Igazán furcsa élmény volt Anna számára. Egészen más elképzelésekkel mentek bele Atival, a pasi lelkizős volt és kényeztetni szerette volna Annát. A lány inkább az alárendelt, férfiakat kényeztető szerepet kedvelte, szokatlan volt számára az a fajta lágyság és odaadás, amit Ati képviselt. Ha orális szexről volt szó, Anna inkább csinálni szerette, felizgatta, ahogyan egy férfi belekeményedik a szájába, míg Ati órákon át kényeztette a lányt a nyelvével. Annyira másképp látták a világot, másképp élték meg a közelséget,hogy nem látott rá reális esélyt, hogy ebből bármi maradandó lehet.
Próbálkozott tovább, sokszor azon gondolkodott, hogy mennyi férfit engedett már be az ágyába, néha nehéz volt felidézni a vezetéknevüket is. Bezsebelte a kedves bókokat, az elismerő pillantásokat, de Gábor időről időre jelentkezett és úgy tett, mintha mi sem történt volna, felkavarva ezzel a lányt.
Egy nap felhívta és feltette a rég várt kérdést:
– Mit csinálsz ma este? Elvinnélek randevúzni.
Érte jött, pontosan érkezett. Anna két órán át készülődött, felvette a kedvenc virágos ruháját, szolid sminket tett fel és haját lágyan kibontva hagyta a vállára omlani. Könnyű kora nyári este volt, a férfi kinyitotta a kocsiajtót és besegítette az autóba. Semmitmondó, könnyed társalgást folytattak egész úton, Gábor csillogó szemekkel nézett rá. A várostábla elhagyásakor Anna érezte, hogy valami nagyon különleges meglepetésben lesz része. Egy vidéki kúriára érkeztek meg a Balaton északi partján. A zárt udvaron egyetlen asztalon várta őket teríték, virággal, romantikus megvilágítással. A sarokban szalonzenét játszottak, a hely hangulata csodás volt.
– Köszönöm. Mindig erre vágytam. –mondta Anna.
– Örülök, hogy boldognak látlak. Szeretek veled lenni. Beszélgetni.Bármiről. Hiányoztál.
Abban a pillanatban Anna szíve megszakadt. Két felnőtt, egyedülálló ember időtlen idők óta szenved, és amikor eljött a pillanat, hogy egyformán szerethetnék egymást, a lány árulóvá vált. Egy könnycsepp csorgott végig az arcán. Gábor betudta a meghatottságnak, mosolygott, de nem reagált rá. Elégedetten dőlt hátra és hanyagul intett a pincérnek az étlapért. Csendesen, jó hangulatban megvacsoráztak, majd Gábor felállt és kézen fogta őt. Lassan táncoltak, szavak nélkül. Így ringatóztak hosszú perceken át, amikor Gábor a lány szemébe nézett.
– Kérhetek tőled valamit?
– Persze. Bármit.
– Írj nekem egy szerelmeslevelet.
– Ezt nem értem.
– Nem tudom, hogy mi zajlik benned. Nem tudom, mit érzel, nem tudom, mit érzek én. Egyik pillanatban menekülök, messzi távolba futnék, mert megijeszt a függőség, amit megélek. Megijeszt, hogy meglátlak, és azonnal megkívánlak, majd azon kapom magam, hogy a hátam közepére kívánom az egészet. Éltem már házasságban, kapcsolatban és nem voltam szabad. És most azt teszed, amit kérek tőled, hagysz elmenni, hagyod, hogy szabad legyek. Ezt kértem, de ilyenkor nem tudom, benned mi zajlik. Nem is gondolsz rám ezekben az időszakokban, nem is hiányzom? Másokkal találkozgatsz, azt mondod, elfogadod a döntésem, közben lazán építed újra az életed. Másrészt te vagy az egyetlen, aki megért, aki a barátom. Amikor más nőkkel vagyok, eszembe jutsz. Tudni akarom mi ez.
– Most aztán tényleg nem értelek. Nem akarsz velem lenni, de kizárólagos jogot formálsz az életemre?
Anna végtelenül dühös lett. Nem ezt várta, azt hitte a férfi félre tudja tenni mérhetetlen Egóját legalább egy rövid időre. Az este további részében mély hallgatásba burkolóztak. A lány értékelte, hogy Gábor őszintén elmondta, mit érez, de szomorú lett. Azt hitte, hogy azért hozta el, mert szereti, de valójában az este megint Róla és az ő igényeiről szólt. A visszaút is némán telt. Megérkezve a férfi kérdés nélkül követte a lányt a lakásába, belépésüket követően a falnak támasztotta, le sem vetkőztetve kezdte el dugni. Dühödt, szenvedélyes szex volt, rövid és minden érzékiséget nélkülöző. Amikor Gábor végzett, visszahúzta sliccét, bement a fürdőbe, kezet mosott, majd zsebre rakta a telefonját.
– Jó éjt, Édes.
– Jó éjt. Köszönöm az estét.
– Nincs mit, igazán élveztem.
Kilépett az ajtón, Anna elsírta magát. Felnyitotta a laptopot és megírta a levelet.
