Döbbenten meredt maga elé. Amiket Gábor alakított az elmúlt hetekben, az minősíthetetlen. Amióta beleolvasott Anna naplójába, nem tudott uralkodni az indulatain. Minden találkozásukkor eleresztett egy gonosz megjegyzést, bántotta, amikor csak tudta. Nem kellett volna elfelejtkezni az USB portról. Dehát a lány legmerészebb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy a férfi megnyit olyan fájlokat is, amikre nem kapott engedélyt. Néha, amikor Anna kiborult, kiírta magából a dolgokat, sokszor fájdalmas és kegyetlenül őszinte stílusban. Amikor megkérdezte Gábort, hogy elolvasta-e, ezért fúj rá néhány napja, a férfi letagadta. Kikérte magának. Ugyanakkor az utalások, megjegyzések, cseppet sem finoman, arra mutattak, hogy szemrebbenés nélkül hazudott a lánynak. Vajon miben hazudott még?Anna sajnálta, hogy így alakult, sosem szerette volna bántani vagy megbántani a férfit. Annál sokkal jobban szerette. Valaha. Szomorúan vette tudomásul, hogy a másik nem ezt olvasta ki a sorokból, csupán annyi érte el, amit bántónak vélt. Már kezdett az egész egy nyomasztó mindennapos harccá válni, amibe Anna nem volt hajlandó belemenni. Nem értette, hogy ha ő tudja kezelni a kialakult helyzetet, a másik miért nem képes felnőtt módjára viselkedni. Hiszen azt tette, amit a férfi kért tőle. Csak a szex szintjére korlátozta a kapcsolatukat és miután a legutóbbi együttlétük során elejtett vicc kapcsán megkapta a másiktól, hogy lelki terror alatt tartja, úgy döntött a kommunikáció magánjellegű részét is lecsökkenti. Épp kezdett meggyógyulni. A felkészítés nagyban segítségére volt ebben, hiszen kénytelen volt eltávolodni érzelmileg Gábortól, hogy meg tudja figyelni viselkedésmintáit. Elkezdte csak szexként megélni az egészet, kivenni belőle mindazt a jót, amit egy ilyen hazug és felületes kapcsolatból ki lehet. A férfi szóvá is tette, hogy megváltozott, hallgatag és távolságtartó lett. Anna érezte is magán, hogy vannak pillanatok, amikor már nem is bántja, hogy Gábor nem akarja őt. Az, hogy szökőévben egyszer kívánja meg, valahogy eltűnt az időben. Teltek a napok és a hetek, és a lány észre sem vette. Napközben végezte a munkáját, a magánidejét pedig szépen betáblázta. Próbált nyitott szemmel és szívvel járkálni a világban és végre újra időt szánni barátaira, családjára. Nem volt szomorú az egyedülléttől sem, tartalmas programokkal kötötte le magát, így próbálta elterelni, másra terelni a figyelmét és egy nap azon kapta magát, hogy újra megtanult Gábor nélkül élni. Újra elkezdett vágyakozni egy Társra, akivel megélheti együtt a szép perceket, együtt nevethet és pihenhet. És persze sokat szeretkezhet. Fogalma sem volt, hogyan keveredhetne ki ebből az egész zűrzavarból. Mire eljutott odáig, hogy kimondta hangosan, hogy nem szereti már ezt az embert, benne volt a sűrűjében. Mert bár már nem ugyanúgy szerette, mint addig, ártani sem akart neki. Egész egyszerűen csak becsukni a szemét, majd kinyitni, és mint egy ködös álmot, messzire küldeni az elmúlt hetek emlékeit. Minél többet tudott meg a férfi zavaros üzleti kapcsolatairól, annál jobban félt. Ráadásul az elmúlt hetek tükrében már azt is tapasztalhatta, hogy a másik mennyire bosszúálló. Csak az Egóját sértette Anna rajongásának megcsappanása és a naplóban leírtak, mégis milyen erejű vihart kavart. Amikor felhívták az „irodától”, hogy feladata van, meglepődött. Pont most. Már épp kezdte azt hinni, hogy nyugi van. Azonnal bement, hogy megtudja, mit takar a „feladat”. A szőke nő, Katalin fogadta. Megcsillant valami megmagyarázhatatlan szánalom szemeiben, ahogy Annára tekintett, s a lány azonnal megérezte, baj van.
– Üljön le.
Anna szó nélkül helyet foglalt és komoly tekintettel vizslatta a nőt. Testbeszéde nem sokat árult el a mondandójáról, de a feszültség kézzel fogható volt.
– Örülök, hogy ilyen gyorsan be tudott jönni. Amikor bemegy a munkahelyére, ne lepődjön meg. Új főnök fogja fogadni.
– Mi történt Misivel?
Anna jól kijött a főnökkel. Remekül működtek együtt, Misi állhatatos és igazságszerető ember volt, emiatt sokszor bajba is került. Anna nagyra tartotta és rengeteget tanult tőle.
– Baleset érte ma hajnalban, gyanús baleset. Ez a baleset szorosan összefüggésbe hozható Istváni úrral és az általa fedett pénzmosási ügyekkel.
– Meghalt?
– Igen. Sajnálom. Menjen be dolgozni és lepődjön meg. Istváni úr már az új helyén van.
– Tessék???
-Ő lesz az új stúdióigazgató. Legalábbis a tegnapi telefonja alapján, amit volt szerencsénk hallani.
– De hát a baleset nem ma hajnalban történt?
– De igen.
Anna mereven bámult maga elé. Kavargott benne Misi mosolygós arca, Gábor zöld szemei és kártyavárként omlott össze benne minden.
– Mi a feladatom?
– Szerezze vissza. Szexszel. Azt gondolom menni fog. Tekerje az ujja köré, húzza el előtte a mézesmadzagot. A munkahelyén pedig teljesítse, amit kér. Ne beszéljen neki az oknyomozó riportokról, főképp a pénzmosási üggyel kapcsolatban lévőkről. A gépét kollegánk rendbe rakta, megkapja az új hozzáféréseket. Óvatosan a levelekkel. Ne feledje, hogy Istváni úrnak remek kapcsolatai vannak. Gondoljon csak a múltkori e-mail feltörési mizériára. Nem történhet meg újra. Mi egy szervezet vagyunk, mégis nehezebben tudtunk feltörni egy rendszert, mint ő. Mindenhol van szeme és füle. Az unokatestvére a legnagyobb lehallgatásokkal foglalkozó szervezet feje. Az, hogy az Ön egyik szeretőjét nyíltan megfenyegették, szintén az ő műve. De szerintem ezzel Ön is tisztában van.
Igen, Anna nagyon is jól tudta mindezt. Egész egyszerűen nem akart tudomást venni róla. Bár nem kellett Gábornak, a férfi azt sem tudta elviselni, hogy mással legyen. Anna úgy két éve találkozott először az Ügyvéddel. Imádták egymást, de tudták, hogy ez nem szerelem. Mindketten szexpartnert kerestek, a férfi házasságban élt, és bár szerette a feleségét, új ingerre vágyott. Anna egész egyszerűen megunta, hogy jó ideje nincs komoly kapcsolata, és keresett valakit, aki feldobja néha. Remekül működött ez a kapcsolat, az Ügyvéd úr elintézte a lány apró-cseprő jogi ügyeit, cserébe Anna mindig szeretettel és végtelen odafigyeléssel fogadta. Sokat nevettek együtt, zenét hallgattak, beszélgettek és nagyokat szexeltek. Mindketten félre tették arra a heti egy órára a gondokat, a külvilágot, egymásra koncentráltak és nem okoztak zűrzavart a másik életében. Az elmúlt két évben az Ügyvéd úr volt az egyetlen, aki nem bántotta Annát. Az egyetlen, akivel nem volt konfliktusa, aki nem hazudott neki, hiszen nem is volt rá szükség. Mindig megértően fordultak a másik felé, könnyedén és őszintén beszélgettek az életük bármely területéről, a vágyaikról, álmaikról. Egészen egy hónappal ezelőttig, amikoris Anna a következő üzenetet kapta: „Mikor tudnánk beszélni a mai nap folyamán? Fontos…”
Azonnal felhívta a férfit, aki röviden elmondta neki, hogy kapott egy e-mailt, amiben megfenyegették. A titokzatos levélíró felszólította, hogy azonnal fejezze be viszonyát Annával, különben kitálal a feleségének és elveszítheti a fiát. Az Ügyvéd úr megijedt, szembe kellett néznie tettei következményeivel. Mivel Anna soha nem kereste, tiszteletben tartotta magánéletét és esze ágában sem volt elszeretni családjától, eddig ez a veszély nem fenyegette. Egyikük sem mondta el senkinek sem, hogy viszonyuk van. Illetve ez nem volt teljesen igaz. Anna ugyanis egy Gáborral folytatott vita hevében fejéhez vágta, hogy neki is van más az életében. Ugyan semmi konkrét adat nem hangzott el erről a titokzatos idegenről, az Ügyvéd úrral folytatott levelezései elárultak mindent. Innen gondolták, hogy valószínűleg e-mailfeltörésről lehet szó. A fenyegető levél tartalmazott olyan információkat, amelyek alapján blöffnek erős, viccnek durva lett volna. Anna felismerte Gábor stílusát és végtelenül kiakadt. Első pillanatban azt sem tudta, mihez kezdjen ezzel az egésszel. Megnyugtatta az Ügyvéd urat és azt javasolta, ne keressék egymást egy ideig. Az ominózus beszélgetés óta nem találkoztak. Hiányzott neki a férfi, hiányzott neki a vele való fergeteges szex, és hiányzott a törődése.
Közben megpróbálta kipuhatolni Gábornál, hogy ő áll-e a fenyegetés mögött. Gábor nem tagadott, egész egyszerűen más témára váltott minden alkalommal, a lány pedig érzékeny radarjaival letapogatta rezdüléseit. Jól ismerte már az egész repertoárt, de még így is megdöbbentette ez a mérhetetlen galádság. Igyekezett nem tudomást venni a szabotázsról, de elraktározta magában. És most itt ült, szemben egy idegen nővel, aki szembesítette vele újra.
– Rendben – felelte rezignáltan – ez könnyen fog menni. Milyen információkra van szükségük?
– A kazah összekötő nevére.
– Hű… ez azért nem ennyire egyszerű. Istváni úr nem beszél nekem ilyesmiről. Persze tudom, hogy kijárkál bizonyos időnként, tudom, hogy nem teljesen tiszta a dolog, de ez azért így karcsú. Maga is nagyon jól tudja, hogy néha megkíván és megdug, de soha nem vállalta fel a viszonyunkat.
– Maga az egyetlen barátja. Ezt ő maga is elmondta már többször. Senkinek nem nyílik meg annyira, mint Önnek. És higgye el, ehhez a jó szex önmagában kevés volna. Kötődik, minden állítása ellenére, hiszen újra és újra visszatér Önhöz.
– Minden pillanatot hallanak?
A nő arcán egyszerre áradt szét mélységes sajnálat és kárörvendés, ami fura, groteszk kifejezést eredményezett.
– Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni. Megjegyzem, nem könnyítik meg a dolgunkat. Az Ön lakása igazi kihívás volt, és Istváni úr is megteszi a megfelelő lépéseket, hogy védve legyen. A legutóbbi romantikus vacsorájuk a tóparti hotelnél például teljes egészében homályban maradt. Tényleg, kíváncsi lennék, hangzott-e el ott bármi, amit közlésre érdemesnek tartana?
Anna szemén felhő vonult végig. Csodás randevú volt, persze még a balatoni este előtt, majdnem hét órát beszélgettek végig. Megvacsoráztak a tóparton, a zenészek húzták, hol komoly, hol nosztalgikus beszélgetéseket folytattak. Két pálinka után mindketten feloldódtak annyira, hogy egymás szavába vágva mesélték régi történeteiket, hangosan kacagva merültek el a másikban. Végtelenül összehangolódtak azon a napon, majd egy csodás, kivételesen meghitt éjszakát töltöttek el együtt. A férfi a karjaiban vitte fel a lányt a szobába, szenvedélyesen csókolta, ahol csak érte. Lassan vetkőztették, megfürdették egymást, feltérképezve a másik minden porcikáját. Anna imádta Gábor csodás testét nézegetni, minden alkalommal hangot is adva lelkesedésének. Szerette a bőre illatát, ami az izgalom hatására a méz illatához vált hasonlatossá. Egymást habzsolva táncoltak meztelenül, nem bírtak betelni a másikkal. A férfi óvatosan végigfektette a lányt az ágyon és Anna átadta magát a neki. Mohón vette szájába, érezte, ahogy eggyé válnak, ahogy megszűnik létezni az Én és a Te, és felváltja a Mi, a teljes egyesülés. Gábor volt eddigi életében az egyetlen, akit teljes mértékben beengedett és olyan dolgokat is megélt vele, amit soha mással azelőtt. Ez a férfi a barátja, a szeretője, a szerelme és pillanatokra a társa volt és most el kell árulnia. Igen, azon az estén elhangzottak olyan információk, többek között a kazah üzletről is, amikkel segíthetné az iroda munkáját, de a lány nem volt képes elárulni Gábort. Mert bármennyire is dühös és keserű volt, eszébe jutott az a csodálatos éjszaka. Mereven bámult maga elé, majd halkan megszólalt.
– Gondolkodom, de azt hiszem nem. Az egy szerelmes este volt, egy igazi randevú, egy olyan éjszaka, amire egész életemben vágytam. Meg tudja ezt érteni?
A szőke nő lágy mosollyal válaszolt. Nézte a lányt, megnógatta a fejét, de nem szólt semmit.
– Amint megtudok valamit, jelentkezem. Ez minden, vagy van más teendőm is?
– Nem. Köszönöm, hogy befáradt. Kitartás!
Anna kikóválygott az épületből és hazagyalogolt. Szüntelenül egy nemrég olvasott Tisza Kata könyv ajánlása kavargott a fejében: „Azoknak, akik szabadulni akarnak”
Szabadulni akarok. Túl kell élnem ezt a szerelemtébolyt. Vajon csak árulással lehet?
