Mire hazaért, összeszedte magát. Végiggondolta a teendőit és gyorsan elkészült. Csinosan, színesen öltözött fel, szexi nyári virágos inget rántott elő és felvette azt a szűk, térdig érő szürke szoknyáját, amiről tudta, hogy Gábor imádja. Combfixet húzott alá és nem vett bugyit. Mindig ezt tette, amikor ezt a szerelést rántotta magára, mert megőrjítette vele a férfit, és mindketten emlékeztek az aranyszabályra: Koktélruha és ez az összeállítás megkívánja, hogy ne rontsam el fehérneművel. Úgy kellett tennie, mint aki semmit nem tud, így a Misi halála miatti szomorúság sem látszódhatott rajta egyelőre. Attól nem félt, hogy a munkában kellemetlenség érné, hiszen számos alkalommal dolgoztak már együtt Gáborral, többnyire Anna állt a hierarchiában lentebb, és minden alkalommal maximálisan hibátlan anyagokat adtak ki a kezükből. Amikor beért a stúdióba, komor arcokkal találta szembe magát. Nem kérdezett semmit, mosolyogva köszönt és felment a helyére. Az irodán négyen osztoztak, elsőként Anna érkezett meg. Épp csak belőtte az asztali gépet és a laptopot, amikor megcsörrent a vonalas telefon. Kivárt négy rövid csengést, majd felvette. Misi, illetve már Gábor titkárnője szólt bele.
– Be tudnál jönni? Most.
– Jó reggelt. Persze. Két perc és ott vagyok.
A titkárnő szó nélkül tette le a telefont. Anna vett egy mély levegőt, kihúzta magát, felállt és erőltetett mosollyal az arcán átballagott az igazgatói irodába. Köszönt a titkárnőnek, aki intett neki, hogy bemehet. Kopogott, majd belépett. A szék háttal állt neki, lassan fordult csak meg, Gábor ült benne, komoly tekintettel intett a lánynak, hogy üljön le. Annának nem kellett megjátszania magát, meglepődött a férfi arckifejezésén. Még sosem látta ennyire gondterheltnek, nem is tudta mire vélni.
– Kezeit csókolom. Foglaljon helyet.
– Jó reggelt.
Anna leült és izgatóan keresztbe pakolta hosszú lábait. Nem tudta nem észrevenni a férfi vizslató tekintetét és az ábrázatán átvonuló, fürkésző pillantást, amit a szoknyára és az alatta megbújó testre vetett. Egy pillanatra ki is zökkentette Gábort a szerepéből és nyugodtan konstatálta magában, hogy még mindig nagy hatást gyakorol a másikra.
– Ma hajnalban Misi halálos balesetet szenvedett. Felhívtak és felkértek, hogy vegyem át a helyét egy időre. Elvállaltam, remélem a közös munkánk zökkenőmentes lesz. Bízom benne, hogy számíthatunk a kreativitásodra a továbbiakban is. Személy szerint bízom a diszkréciódban is, de mivel soha nem okoztál csalódást, nem is vesztegetnék erre több szót. Tudom, hogy minden kollega szerette Misit, és sajnálom, hogy ilyen hálátlan szerepbe kerültem, de az élet megy tovább, el kell végeznünk a munkáinkat. Van bármi kérdés?
Anna rövid hatásszünetet tartott. Közben eszébe jutott egy mondat, ami Gáborral kapcsolatban többször felmerült már benne: A demagógiát a helyzethez kell igazítani. Igyekezett meglepettséget erőltetni magára, majd halkan válaszolt.
– Természetesen minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a munka zökkenőmentesen menjen. Misi családját miben tudnánk segíteni?
– Elintéztem. De köszönöm a hozzáállásod. Tizenegykor stábértekezlet a másodikon, addigra kérek egy összefoglalót a futó ügyekről és a mai két anyagot nyersen, hogy képbe kerüljek.
– Rendben.
– Ja, és kérlek, ha megérkeznek a többiek a ti irodátokból, szólj nekik, hogy jöjjenek be. Akár egyenként, akár egyszerre.
Anna felállt és elindult kifelé. Érezte a férfi tekintetét a fenekén és számolni kezdett magában. Még hétig és az ajtóig sem jutott, amikor az rekedt hangon utána szólt.
– Beszélünk később? Szabad a holnap estém.
Nem is ment nehezen.
– Meglátjuk.
Becsukta maga mögött az ajtót és elkezdett könnyezni. Misi elment. Feladata van. Áruló. És vége egy szerelemnek.
A titkárnő szintén könnyes szemmel állt az iroda előterében és odalépett a lányhoz. Megölelte és kiment. A délelőtti megbeszélés rendben lezajlott, mindenki a jegyzeteibe mélyedve meredt maga elé, majd a Misi halála és az új főnök érkezése okozta első sokkból felocsúdva újra zsongás lett úrrá a stúdión. Anna a meetingen igyekezett láthatatlan maradni, néha érezte magán Gábor tekintetét, de úgy tett, mint aki nem veszi észre. Mély megnyugvással töltötte el a Gáborra gyakorolt hatása, de nem tudta, hogy ez a férfi agyát nyomó tesztoszteronnak tudható-e be,vagy a személyének szól. Mindegy is volt, a lényeg, hogy teljesíteni tudja a feladatát. Próbálta magában nem érzelmi alapokra helyezni a találkozást. Nehezen ment, mert érezte, ahogyan a férfi láttán megemelkedik a gyomra, benedvesedik a nem létező bugyija és már pergett is a film. Bizton tudta, hogy izgalmas szexuális kaland előtt áll, de tartania kellett még magát, kicsit kiéheztetve a férfit, egészen addig, míg a másik már annyira akarja, hogy szinte megőrül a vágytól. Ismerve saját természetét és a Gábor vonzáskörzetében érzett vágyát, nagyon is tisztában volt vele, hogy az igazi harcot ön magával kell megvívnia. Kordában tartani saját vágyakozását a test után, a szeretett férfi után, csak úgy tudta, hogy emlékeztette magát mindazokra a megaláztatásokra, amiket az utóbbi egy év során elszenvedett tőle. Alapvetően nem volt benne mazochizmusra hajlam, bár a minimális alárendeltséget kifejezetten kedvelte. Eszébe jutott a bilincses szex, amiben többször is volt már része. Az Ügyvéd úrral kifejezetten élvezte, mert nem is volt kérdéses, hogy a lány a fogvatartott. Gáborral már más volt a helyzet. A férfi arra vágyott, hogy ő legyen „alul”. Anna csak nehezen értette meg ezt, hiszen mindig férfias, erőteljes személyiségnek látta, de aztán Gábor elmagyarázta neki, hogy mennyire fárasztó minden pillanatban főnökként viselkedni. Az élete számos területén belekényszerült az erőteljes, döntést hozó „Manager „szerepébe, így alig várta, hogy rövid időre ellágyulhasson és kiléphessen ebből az élethelyzetből. Anna értette és megértette mindezt, ő maga is nehézségként élte meg, hogy magabiztosságot sugárzó, saját lábán megállni tudó nőként éli az életét, miközben vágyik az elesett, gyenge nő létére.
Az ágyban képes volt felvenni azt a szerepet, amire a másiknak igénye volt, és ez a Gáborral való találkozások esetében többnyire a domináns fél volt. Így tudta megtanulni, elfogadni és megszokni a kezdeményező fél kiteljesedését önmagában, és idővel már nem zavarta.
A délután eseménytelenül telt, munkaidő végeztével Anna is gyorsan elhúzott, kikapcsolva telefonját. Bement a központba, időpontot kapott egy újabb felkészítésre. Elmondta Katalinnak a nap történéseit, a nő végighallgatta, néha bólintott egyet, majd felállt és elköszönt. Anna furcsán nézett rá.
– Nem mond semmit?
– Mit mondhatnék? Remekül csinálja. Ösztönösen jól válaszolt Istváni úrnak, szólok, ha bajom lesz. Csak így tovább.
– Na jó, de most akkor találkozzak vele holnap este vagy sem?
– Az attól függ, van-e kedve holnap szexelni egy jót vagy sem. Én a magam részéről, és ezt most magánemberként és nőként mondom, még húznám egy kicsit. Ahogy maga is megfogalmazta, amíg majd bele nem gebed a vágyakozásba. Persze túlzásba sem érdemes vinni, de hagyja még lógva egy ideig. Egyébként észrevette magán a változásokat? Egyre tisztábban látja a szituációt és egyre rezignáltabban beszél róla. Lassan eléri, hogy tényleg feladatként tekint rá, miközben kiveszi belőle mindazt a jót, ami jár önnek. Ez azért már haladás. Haladás a profizmus felé vezető úton.
– Úristen. De hát én nem akarok „profi” lenni. Lassan úgy érzem magam, mint aki pszichológushoz jár, miközben egy prostiképzőn vesz részt.
– Hát, az ügynökösködés valami ilyesmi. Nem hinném, hogy igazak azok az állítások, miszerint kiöli az emberből a jóérzést; ha jól kezeli a helyzetet, nem bántja a lelkét. Amúgy – kacsintott vissza Katalin az ajtóból – végzettségem szerint pszichológus vagyok.
A nő kiment az ajtón, Anna hosszú percekig ült még egymagában, elmerengve a beszélgetésükön. Igazából jókedvre derült, elhatározta, hogy élvezni fogja saját hatalmát. Gábor nincs hozzászokva, hogy nem ő osztja a lapokat, és ez zakkantja meg. Újszerű lehet a férfi számára, hogy szembetalálta magát egy nővel, aki tudja, mit akar, aki teljesíti a kéréseit, nem hisztizik, és rendelkezik önálló véleménnyel és vágyakkal. Valószínűleg sokkolta őt Anna elmúlt időszakban mutatott viselkedése, és a lány élvezte ezt. Felpattant és jókedvűen robbant ki az épületből. Hazament és belemerült egy kád vízbe. A telefont nem kapcsolta vissza egészen másnap reggelig, akkor látta csak, hogy három nem fogadott hívás és két üzenet várta Gábortól. Elégedetten mosolygott, elkészült, majd visszahívta a férfit.
– Jó reggelt. Mondja, mi a gondja.
Könnyedén csengett a hangja, mint aki egy remek éjszakát tudhat maga mögött. Gábor ingerült hangulatban lehetett, mert tőmondatokban beszélt. Ezt Anna már jól ismerte, a fickó alapjáraton szép kerek, sokszor cikornyás körmondatokban társalgott, néha még munkaügyben is elengedte magát. Amikor azonban rossz kedve volt, vagy dühös volt valakire, rövid, pattogós tőmondatokkal kommunikált.
– Jó reggelt Kisasszony. Kerestem. Többször is.
– Igen, ne haragudjon, ki voltam kapcsolva. Remélem semmi gond.
– Munka. Természetesen. Lesz ma vidéken egy interjú, szeretném, ha megcsinálná.
– Rendben. Mi a téma, mikor indulok, honnan, és ki lesz az operatőr?
– A témát a kocsiban megbeszéljük, be se gyere, felveszlek egy óra múlva a ház előtt. Csinosan öltözz, de koktélruha nem szükséges. Elég az a tegnapi szerelés. Egy órád van embert faragni magadból.
Csatt. Letette. Anna elmosolyodott. Ha Gábor viszi, és újra kamerát vesz a kezébe, akkor az valami fontos dolog lehet. Vagy… vagy ennyire vele akar lenni. Nem, ebbe bele sem mert gondolni, mert ilyenkor szokott csúnyán pofára esni. Erőt vett magán és gyorsan elkészült.
Egy órán belül a ház előtt állt az autó. Vidékre mentek, az anyag semmi különös kvalitást nem igényelt, gyorsan le is tudták. Az odaút munkával telt, visszafelé már fesztelenül társalogtak. Újra együtt nevettek, sztoriztak és Annának minden pillanatban emlékeztetnie kellett magát Gábor stiklijeire, hogy ne kerüljön újra közel hozzá.
