Pontosan érkezett a megbeszélt helyre. Anna mindig pontos volt és rosszul viselte mások pontatlanságát. Dani pedig erről volt híres. Anna rágyújtott, gondolta úgyis ráér.
Csodálkozott a helyszínválasztáson. Eddig valahányszor elmentek együtt valahová, az mindig valamelyik felkapott étterem vagy szórakozóhely volt. No de egy hotel? Eldugva a város szélén, mindentől és mindenkitől messze, homályos kapualjjal?
A következő meglepetés akkor érte, amikor megérkezett Dani. Majdnem pontosan. Pár perc késéssel futott be, Annának még elszívni sem volt ideje a cigijét. Meg is kapta érte a magáét.
– Jaj, ez a cigi! Még mindig szívod ezt a vackot? Miért kell ez?
Amióta Dani lerakta a cigit, a dohányzás elleni küzdelem élharcosa lett…
– Helló! Én is örülök, hogy látlak! Szokatlanul pontosan.
Anna mosolya elárulta, nem vevő a férfi dohányzással kapcsolatos megjegyzéseire. Dani nem feszegette tovább a dolgot, helyette inkább végigmérte a lányt. Anna magas volt és sudár, de most valahogyan áttetszőbbnek hatott, mint legutóbbi találkozásukkor.
– Jézusom, megint fogytál?
Anna utálta ezt a témát. Gyermekkorában gurult, kamaszkorában gurult, fiatal felnőttként gurult. Óriási erőfeszítésébe került lefogyni, megtartani a súlyát és kialakítani egy olyan életmódot, ami ezekben segítette.
– Ne tedd ezt velem Te is! Mostanában valahogy mindenki ezzel izélget!
Dani persze ezen a témán is gyorsan túllendült, és már karon is fogta Annát. Sietős léptekkel a hotel bejárata felé indultak, a lány nem értette miért rohannak, de úgy érezte magát, mint aki rosszat csinált, s el kell bújnia.
A recepciós csak egy csöndes biccentéssel jelezte, hogy hol foglalhatnak helyet. A hotel halljában egy eldugott sarokban, félhomályos kis zugban, egy négyszemélyes asztal várta őket. Dani úgy ült le, hogy rálátott az ajtóra, a többi asztalra, a pultra, és a recepcióra egyaránt. Egyszóval ő mindent látott, de őket alig láthatta meg valaki.
Anna nem bírta tovább.
– Mi történik itt? Mit keresünk ebben a lepukkant hotelben, bujkálva?
– Nyugi, mindent el fogok mondani. El kellett bújnunk, szerettem volna minél diszkrétebben intézni ezt a találkozót, mert nem akarlak belekeverni semmibe.
–Ó, hát azért ahhoz képest egész jól csinálod.
Dani elmosolyodott és egy pillanatra elengedte a görcsöt, ami a folyamatos feszültségtől a gyomrán ült.
– Oké. Baj van, és a segítségedre van szükségem. Nem is annyira személy szerint a tiedre, hanem egy barátodéra. Nem nagyon tudok megbízni senkiben mostanában és talán még veszélyben is vagyok. Mármint az életem.
Anna döbbenten nézett Danira. Nem volt jellemző rá, hogy túlozna, de azért ez mégis sok egy kicsit.
– Ez most komoly? Mi ez, valami kandikamerás felvétel? Vagy újabban túl sok pszichothrillert meg összeesküvés-elméletes filmet néztél? Dani, tényleg megijesztesz…
– Nem szerettelek volna megijeszteni. De beszélnem kell valakivel, mert megőrülök ettől az egész helyzettől, amibe keveredtem. Próbáltam egy-két embert óvatosan bevonni, de valahogy túlnőtt rajtam. Az egész egy furcsa véletlennel kezdődött.
Elkezdett mesélni. Anna figyelmesen hallgatta az előzményeket és fél óra múlva már tudta, vége a nyugodt életnek.
Kicsivel később megérkezett Dani egyik ismerőse. Ötven körüli, köpcös kis fickó volt, Anna megemelkedett, hogy kezet nyújtson neki és bemutatkozzon, de Dani egy határozott mozdulattal visszanyomta a helyére. Az ismerős nem mondta meg a nevét, csak rezzenéstelen
arccal fürkészte a lányt. Anna már-már zavarban érezte magát, nem tudta mire vélni ezt a tekintetet. Nem afféle fürkészés volt, amihez hozzászokott, amikor egy férfi nőként bámulja meg, végigmérve minden porcikáját. Nélkülözött mindenféle nemi érdeklődést.
Inkább egyfajta átvilágításhoz hasonlított, ami különösen kellemetlen volt számára.
– Tudom, ki Ön, fiatal hölgy. Az a munkám, hogy tudjam.
Anna csodálkozva nézett rá, de nem kérdezett semmit. Az utóbbi időben megtanulta Gábortól, hogy a hallgatás és a kérdések fel nem tétele egy olyan tárgyalástechnikai módszer, amivel a másik nem sűrűn boldogul. De most nem egy kezdő kispályással volt dolga, így mereven néztek egymás szemébe és hallgattak hosszú percekig. Dani adta föl először a dolgot.
– Megspórolhatnánk ezt a kémfilmekből ellesett feszültségkeltő jelenetet? Nagyjából felvázoltam Annának a helyzetet, úgyhogy szerintem térjünk a tárgyra.
– Rendben. Mennyire van otthon lehallgatásban?
Anna nyelt egy nagyot.
– Gyakorlatilag semennyire. Mivel munkám kapcsolatban van a magasabb érdekekkel, volt időszak, hogy a család minden tagjának mobilját lehallgatták. Többek közt az enyémet is. De gondolom, ezt úgyis tudja.
– Igen. Most is lehallgatják. De gondolom, ezt úgyis tudja.
Úgy látszik, ez a pasi csak tőmondatokban képes kifejezni magát – gondolta Anna és elmosolyodott.
– Mi olyan vicces?
– Az jutott eszembe, hogy milyen fura, hogy ezt mondja, és nem lepődtem meg. Magam sem tudom, miért. De higgye el, nem tartom viccesnek a helyzetet. Csak kínomban vigyorgok. Csak a mobilomat?
– Amennyire én tudom, jelenleg még igen.
– Jelenleg? Még? Jézus! Dehát én csak egy unalmas kis szürke pontocska vagyok.
Most a férfi mosolyodott el. Nem szólalt meg, de mindketten tudták, hogy ezt Anna sem gondolja komolyan.
– No. Szerintem kezdjünk neki a munkának. Elmondom, mit várunk magától. Fel kell készítenem, Danit pedig meg kell védjem. Az elkövetkezendőkben Önök nem lesznek kapcsolatban, ne lepődjön meg, a fiatalembert kivonjuk a forgalomból egy időre. Önre viszont nagy feladatok várnak. Dani biztonsága érdekében a feladatairól nem most és itt tájékoztatjuk. Holnap délelőtt keressen fel!
A férfi felállt és távozott. Danival még csak kezet sem fogtak, csak egy alig látható biccentéssel búcsúztak. Anna letaglózva ült.
– Mibe kevertél bele?
– Nem tettem volna meg, ha látok más lehetőséget. De Te vagy az egyetlen, aki ismeri őt, közel áll hozzá, és akiben megbízom.
– Mit csinált?
– Még nem tudjuk pontosan, ehhez kellesz Te. De hidd el, nem kis dologról van szó. Mindenki, aki egy kicsivel is többet tudott meg, mint kellett volna, felszívódott.
-Ó, köszi szépen, tartós tejet már ne vegyek, igaz? Te meg ezek a nyomorult oknyomozó riportjaid… miért van erre szükséged? Ha mindenképpen adrenalinharcos akarsz lenni, menj siklóernyőzni! A francba is!
– Anna, kérlek, nyugodj meg. Kedvel Téged, bízik benned. Ezért mertünk megkeresni. Mert úgy gondoljuk védve vagy.
– Úgy gondoljátok? Mi ez a királyi többes? Kiket takar ez a többes szám?
– Egyelőre nem mondhatok többet. De hidd el, nem volt más választásunk. Mint ahogy neked sincs. Ha nem mi találunk meg előbb, akkor más használt volna fel információszerzésre Róla. Csak nem biztos, hogy finom módszerekkel. Így tudunk rád figyelni és meg tudunk védeni, ha bármi történne.
Anna kimerült. Gondolatai ide-oda cikáztak, miközben tompa nyomást érzett halántékán. Dani látta, hogy itt az ideje pihenni hagyni őt. Felállt, fejére hajtotta kapucniját, karonfogta és kisétált vele a buszhoz. Ahogy álltak egymással szemben, némán, a fiú megölelte őt, megfordult és szó nélkül elment.
