Mikor először láttalak, arcul csaptak vibráló, világító zöld szemeid. Megszólaltál és hangod betöltötte a teret. A levegőben izzás volt érezhető és éreztem, veszélyben vagyok. Ahogy telt az idő, beléd szerettem. Nem akartam, szinte hadakoztam ellene, Ellened, de belesodródtam, mintha beszippantott volna egy láthatatlan Erő. Elvarázsolt a mosolyod, a hangod, a csodás zöld szemek. Tanultam általad, magamról, a világról. Fejlődtem általad, Veled. Úgy szerettelek, ahogyan soha senkit azelőtt. Szárnyaltál és néha a szelek felrepítettek Veled engem is a magasba, hagytad, hogy Veled repüljek. Ha a földről szemléltem szárnyalásod, összeszorult a szívem, remélve, hogy egy pillanatra visszatérsz, és megérinthetlek. Úgy szerettelek, hogy meghaltam volna Teérted. Úgy szerettelek, hogy nem észleltem benned semmi zavarót, nem láttam semmi hibát. Úgy szerettelek, ahogy vagy. Tökéletesen, gyarlóságoktól mentesen. Általad szerettem magam. Veled teljes voltam és boldog. Nevettem és elfeledtem a bajokat. Minden perc, amit megosztottál velem, maga volt a Csoda. Néztem a szemed sarkában meghúzódó kicsiny ráncokat, amik mikor mosolyogtál apró seprűkként gyűltek össze.Ha terhek ültek vállaidon, összeráncoltad homlokod és elsötétült tekinteted. A tehetetlenség, hogy nem segíthetek, felemésztett. Veled lélegeztem, veled örültem, ha fájdalmad volt, az enyémmé vált.
Nem az volt kevés, amit adni tudtál, hanem amit adni akartál nekem. És most úgy szeretlek, hogy belehalok. Belehalok a hiányodba, a kitaszítottságba, az eldobottságba. Nélküled semmi vagyok, a napok, a hetek nélküled csak az idő martalékává válnak, egyik perc követi a másikat és én nem vagyok jelen. Várom, hogy teljen az idő, hogy újra lássalak. Minden lélegzetvétel nélküled feszíti a mellkasom, mintha minden egyes légvételnél éles kés hasítana belém. Haldoklom, de nem enged el a test, csak elvisz a határig. A halált kívánom nélküled, mert emlékként bennem él, hogy milyen élni veled…
Könyörgöm, engedj el! Hagyd, hogy elmenjek, hogy semmivé váljon az elmúlt egy év! Hagyd, hogy elfeledjem, ki vagy Te s kivé lettem én. Hogy visszataláljak az önmagamhoz.
Hogy újra valaki lehessek egymagamban is, majd valaki más oldalán. Mert Neked nem kellek, tudom már, de így belehalok. Könyörgöm, ha nem tudsz szeretni, dobj el, küldj el, tégy valamit, hogy gyűlölni tudjalak! Tégy olyat, hogy ne magam gyűlöljem, amiért kevés voltam Neked…
