Anna hazaérkezett és lazán lépdelt ki a ruháiból. Egy lépés, egy ruhadarab. Gyorsan összekapkodta a maga után hagyott rongyokat és bedobta a mosógépbe. Miközben megpróbált újra magára találni a lakásban, engedett egy kád vizet. Ezek a kádban töltött félórák feltöltik, ilyenkor képes tisztán látni önmagát. Néha még abba a kegyelmi állapotba is el tud jutni áztatáskor, hogy elengedi a gondolkodást, elenged mindenfajta tudatosságot.Gyertyagyújtás, zene és hupsz be a vízbe. Kezdődhet a lebegés.
Végiggondolta az elmúlt pár hónapot. Hogy mi vezetett idáig. Miken ment keresztül. Maga sem értette, hogy hogyan és miért sodródott bele egy brazil szappanopera kellős közepébe, de a 6782-ik résznél kezdte unni. Együtt-külön, együtt-külön, miközben a Férfi egyszer-másszor már megalázta. Elnyúlt a kádban, és azon töprengett, vajon hogyan lehetne elérni, hogy csak egy pillanatra feledni tudja az elmúlt egy évet. Hiszen Gáborral ez az egész nem is indult szerelemnek. Egyikük részéről sem. Két éve találkoztak először, Anna már az első pillanatban belefeledkezett a gyönyörű zöld szemekbe, csodálkozva nézte, ahogy a férfi vibrál. Sosem találkozott még senkivel, aki ennyire impulzív és exhibicionista lett volna. Gyorsan helyretette magában, hogy miért is nem szabad férfiként néznie rá. Amellett, hogy jóval idősebb nála, nős és munka kapcsán találkoztak. Több mint egy évig nem is volt semmi gond ezzel a hozzáállással. Mindketten örültek, ha összefutottak, néha beszélgettek és mindig mosolyogtak. Anna nyugodtan konstatálta magában, hogy bejön a pasinak, de azt is felismerte, hogy ennyinél meg is áll a dolog. Jót tett a hiúságának, hogy egy ilyen minőségi férfi kedveli, de nem akart zűrt.
Gábor kedves volt és közvetlen, de sohasem tolakodó. Nem is tegeződtek össze sokáig, s mindketten felettébb élvezték a magázódást. Szellemi játék volt ez, igazi szárnyalás minden alkalommal. Könnyű csipkelődések elröppentek néha, de Anna mindig igazi Hölgynek érezte magát a férfi társaságában. A legjobbat hozta ki belőle, mindenféle elvárás nélkül. Sokáig észre sem vette, hogy mennyire feldobja a férfi jelenléte. Amikor pedig felismerte, késő volt; már elveszett végleg.
Anna utálta magát, amiért hagyta, hogy megtörténjenek vele az események és csak sodródott bele valamibe, ami húzta, ragadta és hiába próbált higgadtan kiúszni belőle, csak bábként vetődött egyik parttól a másikig. Valahányszor megpróbálta elfelejteni a férfit, vagy legalább kiszeretni belőle, az újra megjelent, villantott egy mosolyt és ez épp elég volt, hogy Anna szíve újra hevesen dobogjon. Valahányszor gyűlölni próbálta, a férfi tett vagy mondott valami kedveset, valami végtelenül figyelmeset és újra elvarázsolta a lányt. Amikor elkezdtek igazán ismerkedni, beszélgetni egymással, a férfi kapcsolatban élt. Anna tudta ezt és tartotta magát ehhez, egyrészt mert nem akart soha második lenni, másrészt mert nem akart elszeretni senkitől senkit. Megalázónak érezte volna a Szerető szerepet, noha tudta magáról, hogy ez nem erkölcsi aggály, aggódjon, aki foglalt és csal. Egyszerűen sejtette, hogy van annyira telhetetlen, hogy esze ágában sincs osztozni egy másik nővel a férfiak idejét. Az idő múlásával a férfi kezdett megnyílni. Kiderült, hogy a vagányság, lazaság mögött egy humoros, érzékeny és sérült ember bujkál, aki retteg, hogy megbántják újra. Anna azt hitte, meg tudja tanítani a férfit arra, hogy a szerelemtől nem kell félni, de belebukott.
Újra és újra nekifutottak, előfordult, hogy Anna visszautasította a közeledését, ekkor Gábor lelkesedése hirtelen ismét feltámadt. Szárnyalt, udvarolt, újból Anna vált az egyetlen igazi barátjává, támaszává, őt kívánta, hozzá ment haza. Amikor a lány hagyta magát, és beengedte a szívébe, a férfi, sokadik alkalommal is, ugyanazt a forgatókönyvet követte. Eltűnt, külön utakon járt. Nem kereste, nem vele szervezett programokat, nem szakított időt rá. Még a szexre sem. Az utóbbi időszak furcsán alakult, mert Gábor volt olyan fázisban, hogy lelkesedett érte. Anna nem tudta magában hova tenni ezt a viselkedést, és azt vette észre magán, hogy habár belemegy a játékba, már nem a régi nyitottsággal.
